A terület neve: Központi-Zempléni-hegység

A terület kódja: HUBN20084

A terület nagysága: 8659,2 hektár

Tengerszint feletti magasság: 175-784

A terület átlagos tengerszint feletti magassága: 450

A terület státusza a Natura 2000 hálózaton belül: Kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület – Special Areas of Conservation (SAC)

Jelölő fajok:

Élőhely típusok

Természetvédelmi prioritások és célkitűzések

Pioritás (SDF 4.2 Quality and Importance): Kiemelt fontosságú cél a következő fajok/élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása, helyreállítása

Természetvédelmi célkitűzések (SDF 6.2 Management)

Általános célkitűzés: A Natura 2000 terület természetvédelmi célkitűzése az azon található, a kijelölés alapjául szolgáló közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, valamint a Natura 2000 területek lehatárolásának alapjául szolgáló természeti állapot, illetve a fenntartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása.

Specifikus célok:  

• A fajgazdag szőrfűgyepek fennmaradását évenként egyszer történő kaszálással esetleg megfelelő állománynagyság mellett pásztorló, vagy szakaszolt legeltetéssel szükséges biztosítani. A cserjésedés-erdősülés folyamatosan visszaszorítandó, elsősorban szelektív kézi cserjeirtással.
• A kékperjés láprétek és hegyi kaszálórétek fennmaradása évenként egyszer lehetőleg nyár végére kitolt kaszálással biztosítandó, a beerdősülő területeken a cserjésedés-erdősülés folyamatosan visszaszorítandó, elsősorban szelektív kézi cserjeirtással, mely beavatkozás esetében kímélendő a védett füles fűz (Salix aurita).
• A tőzegmohás lápok fennmaradásához biztosítandó az élőhely zavartalansága, fenntartandó a vízellátottság jelenlegi állapota, az élőhelyről nem vezethető le az ott összegyűlő csapadékvíz. A cserjésedés-erdősülés folyamatosan visszaszorítandó, elsősorban szelektív kézi cserjeirtással, mely beavatkozás esetében kímélendő a védett füles fűz (Salix aurita).
• A mészkerülő bükkösök valamint szubmontán és montán bükkösök termőhelyén álló idegenhonos állományok (elsősorban lucosok) átalakítandók, az erdőgazdálkodással érintett állományok szálaló jellegű beavatkozással (szálalás, szálalóvágás) kezelendők. Nevelővágások (tisztítások, gyérítések) során az elegyfafajok és a lábon álló holtfa kímélendők, az idegenhonos fafajok (Pinus sylvestris, Picea abies, Larix decidua, stb.) eltávolítandók, egészségügyi termelések esetében 5 m³/ha mértékig álló (vastag) holtfa visszahagyandó.
• Az illatos csengettyűvirág állományának megőrzése érdekében élőhelyeit évente egyszeri alkalommal kaszálni szükséges, valamint amennyiben szükséges az élőhelyén kézi szelektív cserjeirtás végzendő.
• A zempléni futrinka állományainak fennmaradása érdekében a szegélyzónák (bokros erdőszegélyek, magaskórósok) megőrzése szükséges.
• A vízi futrinka állományainak fennmaradása érdekében az erdős területen megtalálható vizes élőhelyek, patakok parti sávjában kialakuló (sásos, magaskórós) vegetáció, illetve a lápok megőrzése szükséges.
• Az erdélyi tarsza állományainak megőrzéséhez a magasfüvű kaszálórétek fenntartása szükséges. Az élőhelyeinek becserjésedését esetenkénti szelektív cserjeirtással szükséges megakadályozni.
• Az erdélyi avarszöcske állományának fennmaradásához a magas füvű gyepek és az ezekhez kapcsolódó sűrű, cserjés szegélyek megőrzése szükséges. Az élőhelyeinek túlzott mértékű becserjésedését esetenkénti szelektív cserjeirtással szükséges megakadályozni, a magas füvű gyepek részlegesen (pl. sávosan) kaszálandók.
• A havasi cincér állományának megőrzése érdekében biztosítani szükséges a bükkösökben a holt faanyag jelenlétét, a sérült, lábonszáradt fák meghagyását.
• A Dobozi pikkelyescsiga állományát, az élőhelyeit jelentő üde, nedves erdők zavartalanságának biztosításával, valamint a vadállomány taposása által okozott kár csökkentésével lehet megőrizni. A faj védelme érdekében kerülni kell a faállomány véghasználatát, tarvágásos letermelését, illetve az olyan mértékű gyérítést, mely az élőhely kiszáradását eredményezheti.
• A vérfű hangyaboglárka állományok fennmaradása érdekében a vérfüves üde gyepek kaszálással történő fenntartása szükséges. A kaszálást ezeken a gyepeken legalább részben ki szükséges tolni nyár végéig, vagy a gyep egy részét kaszálatlanul szükséges hagyni.
• A tiszai ingola és a Petényi márna állományok fennmaradása érdekében természetközeli állapotú, gyorsabb folyású patakszakaszok fenntartása szükséges, amelyeken a hosszirányú átjárhatóság biztosított. Szintén szükséges a patak menti kísérő fás vegetáció fennmaradása, a kisvízi meder szélén is. Az állományaik növekedése érdekében a telepített pisztáng-állományok visszaszorítása szükséges. A halászati üzemi tervekben érvényre kell juttatni, hogy haltelepítés csak indokolt esetben végezhető, s akkor is csak őshonos, a víztérre jellemző halfajok telepíthetők.
• Minden jelentősebb épületlakó denevérkolónia esetében szükséges a szálláshelyek zavartalanságának biztosítása a és a kedvező adottságok (pl. megfelelő méretű berepülőnyílások, héjazat) fenntartása. Szaporodási időszakban minden jelentősebb épületlakó denevérkolónia esetében az épületek díszkivilágítása mellőzendő.
• Minden fontos telelőhelyen a teljes telelési időszak során kerülendő a denevérek zavarása, illetve a barlangbejárások szüneteltetése szükséges. Minden lezárt, vagy nem megfelelően lezárt barlang esetében denevérbarát lezárás, illetve biztonságos denevérbejárók létesítése szükséges. Gondoskodni kell a gyenge állékonyságú bányavágatok fenntartásáról és rendszeres ellenőrzéséről.
• A lehető legnagyobb számban meghagyandók az erdőkben a denevérek számára alkalmas odvas fák.
• A hiúz állományának megőrzése érdekében az élőhelyét jelentő erdők zavartalansága biztosítandó. Ennek érdekében a nagyobb létszámú túristacsoportok és a tömegsportrendezvények területen történő megjelenése és áthaladása korlátozandó, illetve megakadályozandó.
• A prioritás fajok esetében szükséges az állományok változásának monitorozása.