Vízrajz

A Sárospataki Kistérség területe a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik, melynek két jelentős vízfolyása a Bodrog és a Tisza. A Kistérség hegyvidéki területein eredő patakok mind a Bodrogba futnak, vízhozamuk ingadozó. A Bodrogköz vízrendszerének jellege teljesen egyedi, a területen, az 1800-as évek közepétől, a 20. század végéig lezajlott jelentős vízrendezésnek köszönhetően. A területen számos lefűződött morotva és holtág kíséri a Bodrogot, a mentett oldalt behálózzák – a mára jelentősen elhanyagolt – csatornák, vízelvezető árkok.

A Kistérség területén a Tisza vízgyűjtőjének négy vízgyűjtő alegysége osztozik:

A Kistérség területének vízgyűjtő alegység, illetve részvízgyűjtő tagolását a V. térképmelléklet szemlélteti

A Kistérség vízrajzi viszonyait a VI. térképmelléklet szemlélteti

1. A BODROG JOBBPARTI VÍZFOLYÁSAINAK JELLEMZÉSE

   Vízfolyások
   A Kistérség hegyvidéki részeken számos forrás fakad, melyek – vízhozamtól, -utánpótlástól függően – vizeit időszakos, vagy állandó vizű patakok vezetik el, amelyek esése a Bordog felé haladva enyhül, a hegylábat elhagyva, hordalékukat fokozatosan lerakva érkeznek a befogadóba. A patakok vízjárása nagyon egyenetlen, erősen időjárásfüggő, mivel a vízgyűjtők geológiai felépítéséből fakadóan a hegység huzamosabb ideig nem tudja tárolni a lehulló csapadékot. Az áradások időbeni elrendeződése is változást mutat a hagyományos, hóolvadás utáni, tavaszi és nyáreleji nagyvizek a kissé változó, a szélsőségessé váló időjárás miatt átalakul, gyakorivá válnak a nagyobb zivatarok, felhőszakadások utáni ún. villámárvizek. Mindezek hatását fokozza a terület tájhasználatának, felszínborításának változása is. Ugyanakkor a huzamosabb ideig – esetlegesen hónapokig – tartó szárasságok hatására egyes – kisebb – patakok kiszáradnak. Mindehhez hozzájárul még, hogy a nagyobb hozamú forrásokat befoglalják, vizüket ivóvízellátás céljából elvezetik.

   Állóvizek
   A Kistérséghez tartozó Bodrog jobbparti vízgyűjtőn csak néhány morotvát, valamint a mesterségesen kialakított, hajdani kőfejtőt a Megyer-hegyi tengerszemet említhetjük, mint jelentősebb állóvizet.

   Felszín alatti vizek
   A talajvizek a hegyvidéki részeken a völgytalpakon gyülekeznek, itt – a talaj vízzáróságából adódóan – 1-2 méter mélyen jelentkeznek. A hegylábi részeken, a talajvízszint nívója, a Bodrog felé haladva egyre jobban mozog együtt a folyóval.

2. A BODROGKÖZ VÍZRENDSZERÉNEK JELLEMZÉSE

   Vízhálózat
   A Bodrogköz természetes vízhálózata nem mondható sűrűnek, a permeábilis (vízáteresztő) kőzetek (lösz, futóhomok) elterjedtsége és a viszonylagos csapadékszegénység miatt. A Bodrogköz vízrajzi adottságait a Tisza és a Bodrog vízjárása határozza meg. Mindkét folyón évente legalább két jelentősebb árhullám vonul le: a kora tavaszi árvizek a hóolvadás következtében jelentkeznek, nyár elején pedig a csapadékosabb időjárás következtében tapasztalható kisebb vízhozam-emelkedés (zöldár). A Tisza bodrogközi szakaszán a tavaszi árhullám összefut a zöldárral, így a két nagyvíz között nem következik be vízszintcsökkenés. Az árvízi időszakokban a mentett oldalon szükségessé válik az összegyülekező csapadék és talajvíz szivattyúzására, átemelésére a hullámtérbe, a jelentősebb belvizesedés megakadályozása, megelőzése miatt. A természeteshez képesti állandónak mondható magas vízállás kialakulásához jelentősen hozzájárul az 1950-es években épült tiszalöki erőmű visszaduzzasztó hatása is.
   A kistérség érinti a Bodrogzug területének egy részét is. A XIX. században megkezdett folyószabályozási munkálatok ezt a területet kevésbé érintették, mint a Bodrogköz északabbi részeit vagy hazánk más ártéri síkságait. Mivel ezen a részen a Bodrog mentén nem építettek védőgátat, a területet a folyó még most is rendszeresen elönti, így felszínfejlődésben még napjainkban is természetes folyamatok uralkodnak. A Bodrogzug Magyarország legnagyobb, az ármentesítéseket megelőző idők vízjárását megőrző nyíltártere. A csaknem teljesen sík Bodrogzug Tisza parti néhány száz méter szélességű, 96 mBf feletti magasságú „folyóhát” területe a Tisza kisebb vízszint emelkedéseit visszatartja. Ilyenkor a Tisza áradás közvetlenül nem jut a Bodrogzugba. A kisebb tiszai áradás a Bodrog szintjét visszaduzzasztva okoz a bevezető csatornákon (Kis-Bodrog, Zsaró-ér, Bonyika-árok, Iván-árok) át a belső területeken elöntést. A Tiszából közvetlenül csak 96,5 mBf szintnél magasabb áradás ömlik a Bodrogzugba, de ilyenkor már az egész ártér 1 m-nél magasabb elöntés alatt van. Gyors áradáskor előfordul, hogy a Bodrog a torkolati szakaszon visszafelé folyik, nagy árvizeknél pedig a Tisza vize Zalkod község D-i végén lévő házai között ömlik át az ártérbe, ahol még ekkor is alacsonyabb a vízszint. A mocsarakkal, holtmedrekkel, erekkel átszabdalt terület gyakran évente többször elöntésre kerül, így állandó lakott hely, település nincs rajta. Az érhálózat ma is megvan, több helyen az elmúlt évtizedekben ezeket használták a lecsapoló csatornák létesítéséhez, de többségük a hordalékot hozó árvizektől feliszapolódott, feltöltődött.

   Vízfolyások
   A terület vízfolyásainak mai helye igen fiatal. A Bodrogköz két legjelentősebb folyója Tisza és a Bodrog is – melyek részben természetes határait is alkotják – szerkezeti vonalon mélyen bevágott, típusosan középszakasz jellegű, kanyargós mederben folyik. A kanyarulatok azonban folyásirányban elég gyorsan vándorolnak – különösen a Tiszán –, mert a partok laza anyagúak, és itt még az esés is jelentős (1 cm/km). A terület nevezetes pontja a tokaji kapu, melynek egyik „félfája” a tokaji Kopasz-hegy, a másik pedig a Hajdúság alatt húzódó pannóniai dombsor északi vége. A tokaji kapu minden folyót, amelyik az ÉK-i Kárpátokból érkezik, összeterel, és levezeti őket a Tiszához.
   A Tisza 2 %-os gyakoriságú nagyvízi hozama 4000 m3/s, ami hazai viszonylatban magasnak mondható. Maximális vízállása áprilisban, minimuma szeptemberben fordul elő. A szabályozás előtt esése igen kicsi (4,6 cm/km) volt, ezért hordalékának egy részét lerakta s ezen az állandóan feltöltődő háton – árvizek idején gyakran több fattyúágra szakadva – haladt. Kanyarulatai mindkét irányban igen erőteljesen kifejlődtek, és folyásirányban állandóan eltolódtak. Mai medrét majdnem kiegyenesítették. Szabályozása előtt az árvizek maximális szintje azonban 2-3,5 m-rel alacsonyabb, a kisvíz szintje 2-2,5 m-rel magasabb volt, mint a szabályozás után, vagyis a vízjárás sokkal kiegyenlítettebb volt. Az árvizek ideje (a hóolvadás utáni és a kora nyári „zöldár”) nem változott, de időtartama igen: a szabályozás előtti ár a kisebb esés, a hosszabb pálya és az ártérre való kifutás miatt lassabban tetőzött és tovább tartott. A Tisza mai vízjárására jellemző, hogy az árvizek maximumai decemberre, februárra, júliusra esnek, míg a kisvizek ősszel (szeptember, november) jelentkeznek.
   A terület másik határfolyója, a Bodrog, amely a Latorca, Ung, Laborc, Ondava és Tapoly vizét gyűjti össze, Tokajnál ömlik a Tiszába. A Bodrog lényegében a Bodrogköz határában keletkezik, ún. forrás nélküli folyó: a Tapollyal megerősített Ondava és a Laborcot felvett Latorca Szentmária fölött egyesül és Bodrog néven fut tovább. Igen sok vizet szállít, mert vízgyűjtője csapadékos, de a hordalékkúp-övezet nagy víztartó képessége elnyújtja az árhullámot és mérsékli annak hevességét. Esése ugyan csak 3,5 cm/km volt a szabályozás előtt, de feltöltő hatása kisebb volt, s szigeteket sem képezett, csak zátonyokat, mert a forrásfolyói már korábban lerakták hordalékukat. A szabályozáskor azonban rosszul vezették vonalát, ezért medre feltöltődik a Zempléni-hegységből bejutó hordalékkal. Bodrog mai vízjárását a tiszalöki duzzasztás a Tiszán keresztül befolyásolja. A Bodrogon egy kettős kulminációjú február-áprilisi árhullám mutatható ki, melynek első felét a hóolvadás, második felét a tavaszi csapadék táplálja. Tokaj felett 1 km széles nyílt árteret hagytak szabadon vésztározó céljából, mert a hordalékkúp övezet mérsékli a folyó vízjárásának hevességét, de elnyújtja árhullámainak tartamát, ami akadályozza a Tisza árvizeinek levonulását. Az itt tározódó víztömeg révén a tiszai árhullámok magassága valamelyest mérséklődik.

   Állóvizek
   Elhagyott folyómedrek, morotvák
   Annak ellenére, hogy a Bodrogköz alluviális képződményein a szintkülönbség viszonylag kicsi, a felszín nem mindenütt egyhangú. Ennek az az oka, hogy a kistáj ezen részén is sok az elhagyott folyómeder, mederrészlet, morotva. Az olyan kanyargós folyóknál, mint a Tisza és a Bodrog szükségszerű, hogy a túlfejlett kanyarulatok egy-egy nagyobb áradás során lefőződnek és a későbbiekben morotva lesz belőlük. Mivel a folyók az elmúlt 16000-18000 év során a Bodrogközben többször változtattak folyásirányt, többfelé láthatunk elhagyott medreket, mederrészleteket, morotvákat, bár ezek döntő többsége az árvízi védvonal mögötti hullámtéren található, a mentett oldalon az egykori mederágak, morotvák föltöltődtek, vizüket lecsapolták. A régebbi, elhagyott mederrészleteket helyenként már alig lehet észrevenni, mert annyira feltöltődtek. A legfiatalabb és szépen fejlett morotvák a Bodrog mellett láthatók. Az elhagyott folyómedreket, morotvákat többnyire iszapos-agyagos üledék tölti ki, helyenként finom- és aprószemű homok betelepüléssel.

   A folyóhátak közötti mélyebb fekvésű területek
   A Bodrogköz mélyebb fekvésű felszíne több részre tagolódik. A medrüket változtató folyók ugyanis a Bodrogköz belsejében is létrehozott folyóhátakat, amelyek kissé benyomulnak a mélyebb részek közé. A folyóhátak közötti mélyfekvésű területek egyes részein viszonylag gyakoriak a belvizek.

   Felszín alatti vizek
   A Bodrogközben általánosan jellemző, hogy a talajvíz nagy területeken magasan áll. Fúrási adatok szerint a mélysége általában 1-3 m, 1 m-nél közelebb a felszínhez csak néhány, a laposokban mélyült fúrásban található. A kiemelkedő homokszigeteken viszont talajvízszint 3-5 m mélységben található. A terület Tisza menti részén 4-5 m körüli a talajvízszint mélysége, de az itteni fúrások a magaspart tetején mélyültek, a talajvíz szintje pedig a Tisza szintjére állt be. Az agyagos felszínű területek talajvize nyomás alatt áll, a vízzáró réteg átfúrása után emelkedik a fúrólyukban a víz szintje. Periodikusan erőteljes ingadozás is tapasztalható, amely a legnagyobb a két folyó, a Tisza és a Bodrog mellékén. Az évi periódust tekintve a legintenzívebb a vízszintemelkedés februárban, majd a téli hónapok után március-májusban éri el maximumát és szeptember-novemberben a minimumát. Nedvesebb években a talajvíztükör a kistáj belső területein sok helyen alig 0,5 m-re található a felszín alatt. A talajvíz a csatornák mentén 2 m felett áll, a homokbuckás területeken pedig követi a felszín domborulatát.