2008 05 10 341

Törzskönyvi száma: 274/TT/96

Védetté nyilvánító jogszabály száma: 27/1996. (X. 9.) KTM rendelet

Nemzetközi egyezmény alá eső terület sorszáma: HUBN10007 és HUBN 200071- Natura 2000

A terület kiterjedése:1 004,7 ha

Megye megnevezése: Borsod-Abaúj-Zemplén

Települések megnevezése: Sátoraljaújhely, Sárospatak, Alsóberecki, Vajdácska

A TT, a Sárospataki Kistérség települései közül csak Sárospatak és Vajdácska területét érinti az alábbi arányban:

Település

A település területe

(hektár)

A települések területét érintő LeTT területe

(hektár)

Területi arány

(%)

Sárospatak

13770,41

115,543

0,839

Vajdácska

2279,892

59,818

2,624

A Bodrog Magyarország egyik legszebb, szinte természetes állapotában fennmaradt, valóban élő folyója. A folyó ártere – különösen a déli, bodrogközi oldalon – ma is hatalmas, tele morotvákkal, kis tavakkal, tocsogós-lápos területekkel, ártéri erdők kisebb-nagyobb foltjaival. Ezek között is különleges azonban a Sárospatak és Sátoraljaújhely között elterülő erdőfoltok sora.

A Long-erdő természetvédelmi területté nyilvánítására 1996-ban került sor. Kiterjedése: 1123,2 ha. A védetté nyilvánítás célja a Bodrog-folyó mentén, a holtágakkal határolt területen, a már csak meglévő, természetszerű, ártéri erdőtársulások, valamint a gazdag növény és állatvilág megőrzése. Egyes részei – konkrétan az erdőben található neves fák – már az első védelem alá helyezett természeti értékekként 1942 óta ismertek. Ilyenek ekkor a Háromhonvéd-fa, Mária-fa, Izabella-fa, Diana-fák illetve a Stefánia-fa és a Tarzan-fa. Utóbbi kettő már az 1975-ös revíziókor kipusztultnak lett ítélve, pontos helyük, leírásuk is eltűnt. A Diana-fák és Izabella-fa az 1980-as évek elején még élhettek. Előbbiek helyét tarra vágták, bizonyosan ekkor tűntek el. Az Izabella-fa fiatalabb vérbükk volt a Bodrog jobb partján. Újabban ilyen vörös lombú példány nincs már. A Háromhonvéd-fát, vagy fákat még most is megtalálhatjuk a bodrogközi oldalon, az egykori Nagykökényes erdőrész folyószabályozáskor itt maradt darabjában. Az az út szélén álló bükkfa példány, amely a névtáblát viselte, 1997-ben egy nyári vihar során derékba tört. Hozzá közel állnak még társfái, szintén jelentős méretű idős bükkök. Egyedül a Mária-fa, amely hatalmas fehér nyár, áll még két hasonló méretű társa közelében a Kökényes erdőtagban viszonylag épen. Az egykori úri birtokként (a fák zömének névadóul szolgáló Waldbott-család, illetve az utóbbi században Windischgraetz-család) máig megmaradt, a történelmünk során jóval kiterjedtebb Bodrog menti erdőség egykor az úri tulajdonosok miatt favágás szempontjából tilalmas, egy részében makkoltató sertéstartásra használt, más részében vadaskertként is funkcionáló (a II. világháború előtt dámszarvast is tartottak itt!) terület volt.

A terület 91-100 m tengerszint feletti magasságú, ártéri szintű síkság. A horizontális felszabdaltság a Bodrog mederváltozásai, a morotvák, holtágak következtében jelentős mértékű. A mélyebb és magasabb fekvésű térszinteket jól jelzik az ártéri fűz-nyár és a tölgy-kőris-szil ligeterdő, illetve síksági gyertyános-kocsányos tölgyesek maradványainak egymás melletti mozaikos előfordulásai. Az őshonos gyertyános–kocsányos tölgyes erdő kiterjedése mára már csak néhány erdőrészletre zsugorodott, helyét erősen átalakított származékaik (elegyetlen tölgyesek, kőrises–tölgyesek), valamint nem őshonos fafajokból (nemes nyárak, fekete dió) és hazai fűz, nyár klónokból álló ültetvények foglalják el. A természetvédelmi terület flórájának sajátos arculatát az a kettősség határozza meg, amit az Alföldön általánosan elterjedt vízi és mocsári növények, ártéri nedves rétek fajainak, valamint az üde gyertyános-tölgyes erdő sík vidéken ritka montán elemeinek egymás melletti előfordulása jelent. A hínár- és mocsári társulások természetvédelmi értékét a kiemelkedő fajgazdagság és a védett fajok viszonylag nagy száma adja. A gyertyános-kocsányos tölgyes erdő vegetációtörténeti, növényföldrajzi jelentősége pedig felbecsülhetetlen. A Long-erdőt csaknem egészében árvízvédelmi töltés veszi körül. A töltés menti kubikgödrökben változó fajösszetételű, a fűz-nyár ligetekre emlékeztető erdőfoltokat találunk. A töltés oldalában másodlagos, de elég fajgazdag, az ártéri kaszálókhoz hasonló összetételű gyepek tenyésznek. Uralkodó társulás itt a Caric vulpinae-Alopecuretum pratensis és magassásos asszociációk, olyan védett fajokkal, mint a  tiszaparti margitvirág (Chrysanthemum serotinum), kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), mocsári lednek (Lathyrus palustis). A Vajdácskai Holt-Bodrogtól D-re és K-re ma is használt legelők vannak; említésre érdemes faj itt a réti őszirózsa (Aster sedifolius).

A Long-erdőben található morotvákban (Hosszú-tó, Bíró-tó, Kapronca-ér, Vajdácskai Holt-Bodrog, stb.) dúsan tenyésznek a különböző lebegő és gyökerező hínárok; előbbiek az időszakos vízállásokban is megjelennek. Viszonylag kevés fajból álló, egyszerű szerkezetű, ma is természetes állapotukban meglévő társulások ezek számos ritka és védett fajjal pl.: keresztes békalencse (Lemna trisulca) bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza), fehér tündérrózsa (Nympaea alba), sulyom (Trapa natans), rucaöröm (Salvinia natans). A jelentős arányú mesterséges erdei élőhelyek ellenére Európában még mindig egyedülálló összetételben őrzi ez az erdőterület az egykori Bodrog-menti erdőlakó fauna maradékát. Nem véletlen, hogy ritka fajok sora él még itt. A Kárpátokból összeömlő vizek hordalékukkal uszadékfákat is tettek le itt, amelyeken érkezett rovarok, csigák, ha kedvező életfeltételeket találtak, megtelepedtek a Long-erdőben. Ily módon több kárpáti elem is megmaradt ebben a párás mezoklímájú erdőben.

A puhafa ligetek jellegzetes lepkéje a kis színjátszó lepke (Apatura ilia), míg a keményfaligetek szegélyén egyes években a tömegesen repülnek a díszes tarkalepkék (Euphydryas maturna). Az Alföld környező területeiről nem ismert rezes futrinka (Carabus ullrichi) és az északkeleti hegyvidék, illetve a terület egyetlen endemizmusa a zempléni futrinka (C. zawadskyi) a terület ritka futóbogarai. A vizes területek értékes madárvilágnak is otthont adnak, egyebek között a vörös gémnek, kis kócsagnak és a fekete gólyának.

1989-ben a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet és a Bodrog teljes magyarországi szakaszát kísérő ártere, benne a Long-erdő Természetvédelmi Területtel, valamint a Zempléni-hegység teljes területe a szorosan hozzá kapcsolódó kistájakkal (a Szerencsi-dombság kivételével) felkerült a nemzetközi szinten szerveződő, fontos madárélőhelyek (IBA) listájára, amelyek ha megfelelő védelemben részesülnek biztosíthatják Európa madárfaunájának fennmaradását. Az Európai Unió egyes tagállamaiban az IBA minősítés jelenti a különlegesen védett területek kijelölésének alapját.

Kiemelendő a morotvákban, kubikgödrökben, csatornákban egyaránt előforduló réti és kövi csík (Misgurnusfossilis, Cobitis taenia). A ritkább emlősfajok közül pedig a vadmacska, a hermelin és a vidra fordul elő.

2012 06 02 281

2008 07 03 082 

A weblap az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, Magyarország Kormányának LEADER keretéből
a SIMONINFO Multimédia és Oktatási Kft. kivitelezésében valósult meg.

logo