2010 03 21 291

Törzskönyvi száma: 183/TK/86

Védetté nyilvánító jogszabály száma: 165/2007. (XII. 27.) KvVM rendelet a TBTK fenntartásáról

Nemzetközi egyezmény alá eső terület sorszáma: HUBN10001  SPA, HUBN2007, HUBN20072 SAC (SCI) Natura 2000 terület és RAMSARI terület: 3782 ha

A terület kiterjedés:5286,1 ha (fokozottan védett: 724 ha)

Megye megnevezése: Borsod-Abaúj-Zemplén

Települések megnevezése: Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Olaszliszka, Szegi, Tarcal, Tiszaladány, Tokaj, Zalkod

A Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet bodrogzugi része érinti a Sárospataki Kistérség területét, annak települései közül is csak Olaszliszka és Zalkod külterületét, az alábbi arányban:

Település

A település területe

(hektár)

A települések területét érintő TBTK területe

(hektár)

Területi arány

(%)

Olaszliszka

3947,786

953,135

24,144

Zalkod

1021,539

218,613

21,400

A tájvédelmi körzet területe három nagy részre osztott, a tokaji Kopasz-hegyre, a Bodrogzugra és a Taktaközre.

Mivel a különálló, egymástól alapvetően eltérő terület közül csak a Bodrogzug érinti a Kistérség területét, így az alábbiakban ezen tájegység jellemzését adjuk:

A Bodrogzug mérsékelten meleg, száraz éghajlati körzet északi határán fekszik, klímája az Alföldéhez hasonlóan szélsőségesen kontinentális. Hidrológiai adottságait a két folyó közül alapvetően a Bodrog vízjárása határozza meg. A Bodrog és a vele kölcsönhatásban levő Tisza nagy árhullámainak következtében évente 40-50 napig, esősebb esztendőkben 100-150 napig is víz alatt áll az egész terület. Az árvíz kártétele csökkentésére a meglevő nyári gátak, a víz levezetésére kiépített csatornarendszer szolgál. A terület vízmentesítését segíti elő a Zsaró-éri szivattyútelep, amely a Zsaró-éren keresztül szivattyúzza le a területről a vizet. Az árvizek levonulása  után számos holtágban egész évben megmarad a víz. Jelentős vízöblözetek: Kakukk-tó, Kapitány-tó, Remence, Nagy-tó, Bogdány-tó, Nádas-tó, Fekete-tó, Dió-ér, Zsaró-ér, Dicse-lapos, Szomjas-lapos, Kálmán-lapos, Holt-Tisza. A morotvákban az évente többször ismétlődő elöntések ellenére biztos állóvízi ökoszisztémák jöttek létre. A Bodrogzug jelen vízrajzi és vízjárási viszonyai az ősi – vízszabályozás előtti – állapotokra hasonlítanak, ezért a természetvédelem számára pótolhatatlan értéket képviselnek.

A Bodrogzug a Bodrogköz résztájaként jelenleg is töltődő, alluviális síkság. A pleisztocén és holocén képződmények alatt nagy vastagságban a pannóniai transzregresszió nyomán lerakódott homok, agyag, agyagmárga rétegek vannak. A Kopasz-hegy ÉK-i és DK-i oldalán kialakult haránttörések mentén a pleisztocénban a Bodrogköz erősen megsüllyedt. Felszínén többnyire É-D-i irányú folyóvízhálózat alakult ki. Itt folyt a Tapoly, Ondava, Laborc, Ung és az akkor még északibb részen egyesült Tisza és Bodrog. A Tisza és Bodrog egyesülve a zempléni törésvonalon futottak az Alföld felé. Ebben az időszakban alakultak ki azok a hatalmas kanyarulatok, amelyek maradványai a TK területén ma is megfigyelhetők. A területet a folyók hordalékukkal kezdték feltölteni, tekintélyes nagyságú folyóvízi homok és kavics üledékek rakódtak le. Ez utóbbi kifúvásából futóhomok, a glaciálisok idején szélhordta por, lösz képződött. A holocén idején bekövetkezett további süllyedések megváltoztatták a folyók folyásirányát. A Bodrogköz területén a Tisza folyóvízi eróziójával a homokfelszín nagy részét lehordta, egyidejűleg alluviumával fedte be. Az ó- és újholocénban öntésagyag, réti agyag, öntésiszap képződött. A morotvák helyén tőzegsár, humuszos agyag, réti agyag halmozódott fel. Allúviumok a rendszeres áradások alkalmával ma is folyamatosan képződnek. Főleg az agyagos, finomhomokos szemcsenagyság az uralkodó, melyet nagyobb mélységben homokos, durvahomokos szemcsenagyság vált fel.

A Bodrogzug jellemző talajai a nyers öntés és a réti öntés talaj. A fő típusok közül dominál: az öntés rétitalaj, réti jellegű öntés talaj, a lápos réti talaj. Zalkodnál már humuszos homok is előfordul.

Bodrogzug növénytársulásai:

·         Hínártársulás: Rucaöröm - bojtos békalencse - lebegő hínár (Salvinio-Spirodeletum). Szórványosan előforduló társulás (Nagy-tó, Nagy Nádas-tó)

·         Békatutaj - kolokán hínár (Hydrochari-Stratiotetum). Állománya többfelé is megtalálható (Kapitány-tó, Kakuk-tó, Remence).

·         Átokhínár-társulás (Elodeetum canadensis). Bodrogkisfalud komp melletti Városi tóban fordul elő.

·         Nagy hínár (Myriophillo-Potamentum). Gyakori társulás (Nagy-tó, Kapitány-tó). Gyakori típusa: (Potametumlucentis). A ritka (Potametum obtusifolius) csak a Tökös-tóban fordul elő

·         Tündérrózsa hínár (Nymphaeetum albolutaea). A területen a legnagyobb vízi társulás, nagy állományai élnek mindenütt.

·         Sulyomhínár (Trapetum natantis). Előfordul a Kapitány-tóban, a Nagy-tóban, a Határ-érben.

·         Tündérfátyol hínár (Nymphoidetum). Ritka társulás, csak a bodrogkisfaludi komp melletti Városi-tóban.

·         Nádasok: Nádas (Scirpophragmitetum medioeuropaeum). A tavak széleiben jellegzetes, azonban nagykiterjedésű nádasosok nincsenek. Gyakori a nádas Scnoenoplectusos és Glyceriás konszociációja.

·         Rétek:

·         Magassásos (Caricetum gracilis). Gyakori, jellemző társulás a morotvák szegély zónájában.

·         Csetkákás (Eleochretum palustris). Gyakori, a magassásosokkal alkot mozaikot a tavak szélein.

·         Fehértippanos mocsárrét (Agrostetum albae). A magassásos és az ecsetpázsitos mocsárrét közti térszínen nagy területen található az egész Bodrogzugban.

·         Ecsetpázsitos mocsárrét (Alopecuretum pratensis). A Bodrogzugban (nem csak a védett területen, hanem azon kívül is) a legkiterjedtebb növénytársulás. Ezeket a réteket rendszeresen kaszálják, vagy kisebb állatszámmal legeltetik.

·         Réti csenkeszes rét (Festucetum pratensis). A védőtöltések magasabb helyein, oldalaikon fordul elő gyomos állapotban.

·         Ártéri gyomnövénytársulások (Polygonatum hydropiperidis, Agrosti-Potentilletum anserinae). A hullámtéren kisebb-nagyobb foltokban gyakori.

·         Fás társulások:

·         Rekettyefűzes (Salicetum cinereae). A folyók, tavak, vízállások mentén mindenütt gyakori.

·         Fűz ligeterdő (Salicetum albae-fragilis). A Bodrogzugban általánosan elterjedt. Keményfaliget (Querco-Ulmetum). Maradék állományai már nem szépek, inkább öreg tölgy hagyásfák jelzik a régi helyeket.

Fokozottan védett növényfajok: Gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus), gyapjas őszirózsa (Aster oleifolius), magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica), magyar körte (Pyrus magyarica), sallangvirág (Himantoglossum caprinum).

Védett növényfajok közül kiemelkedő értékűek: Bíboros kosbor (Orchis purpurea), borzas len (Linum hirsutum), bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla), csajkavirág (Oxytropis pilosa), csillagos őszirózsa (i), csínos árvalányhaj (Stipa pulcherrima), debreceni torma (Armoraciamacrocarpa) fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), hegyi árvalányhaj (Stipa pennata), homoki vértő (Onosma arenari), kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum), kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), ligeti szőlő (Vitis sylvestris), macskahere (Phlomistuberosa), molyhos körte (Pyrus nivalis), nagy gombafű (Androsace maxima), nyári tőzike (Leucojum aestivum), piros madárbirs (Cotoneaster integerrima), pusztai meténg (Vinca herbacea), sulyom (Trapa natans), szibériai nőszirom (Iris sibirica), sziklai gyöngyvessző (Spiraea media), tiszaparti margitvirág (Leucanthemum serotinum), törpe mandula (Amygdalus nana), turbánliliom (Lilium martagon), tündérfátyol (Nymphoides peltata), zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha). A TK területén élő növényfajok közvetlen veszélynek nincsenek kitéve. Veszélyt reájuk csak az engedély nélküli gyepfeltörés, szőlőtelepítést megelőző tereprendezés jelenthet.

Fokozottan védett emlős: Vidra (Lutra lutra).

Védett emlősök közül az alábbiak jellemzők: 12 denevérfaj, mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), nyuszt (Martes martes), vadmacska (Felis sylvestris).

Fokozottan védett madárfajok: Barna kánya (Milvus migrans), békászó sas (Aquila pomarina), cigányréce, (Aythya nyroca), császármadár (Bonasabonasia), csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola), fattyúszerkő (Chlidonias hybridus), fehérkarmú vércse (Falconaumanni), fekete gólya (Ciconia nigra), gyöngybagoly (Tyto alba), gyurgyalag (Merops apiaster), halászsas (Pandion haliaetus), hamvas rétihéja (Circus pygargus), haris (Crex crex), hóbagoly (Nyctea scandiaca), kanalasgém (Platalea leucorida), kerecsensólyom (Falco cherrug), kerti sármány (Emberiza hortulana), kis kárókatona (Phalacrocorax pygmaeus), kis kócsag (Egretta garzetta), kígyászölyv (Circaetus gallicus), kövirigó (Monticola saxatilis), kuvik (Athene noctua), nagy fülemüle (Luscinia luscinia), nagy kócsag (Egretta alba) parlagi sas (Aquila heliaca), réti fülesbagoly (Asio flammeus), réti sas (Haliaeetus albicilla), szalakóta (Coracias garrulus), törpesas (Hieraaetus pennatus), törpe vízicsibe (Porzana pusilla), uhu (Bubo bubo), uráli bagoly (Strixuralensis), üstökös gém (Ardeola ralloides), vándorsólyom (Falco peregrinus), vörös kánya (Milvus milvus).

Védett madárfajok közül kiemelten értékesek: Bajszos sármány (Emberiza cia), bakcsó (Nycticorax nycticorax), barkóscinege (Panurus biarmicus), barna rétihéja (Circusaeruginosus), berki tücsökmadár (Lucustella fluviatilis), bölömbika (Botaurus stellaris), búbos pacsirta (Galerida cristata), búbos vöcsök (Podiceps cristatus), búbosbanka (Upupa epops), dankasirály (Larus ridibundus), daru (Grus grus), darázsölyv (Pernis apivorus), erdei pacsirta  (Lululla arborea), fekete harkály (Dryocopus martius), fürj (Coturnix coturnix), hajnalmadár (Tichodroma muraria), halvány geze (Hippolais pallida), hantmadár (Oenanthe oenanthe), holló (Corvus corax), jégmadár (Alcedo atthis), kabasólyom (Falco subbuteo), kanalas réce (Anas clypeata), karvalyposzáta (Sylvia nisoria), kékbegy (Luscinia svecica), kormos szerkő (Chlidonias niger), lappantyú (Caprimurgulus europaeus), réti tücsökmadár (Lucustellanaevia), szőlőrigó (Turdusiliacus), szürke küllő (Picus canus), vörös vércse (Falco tinunnculus).

Halak: Lápi póc (Umbra krameri), réti csík (Misgurnus fossilis).

Kétéltűek közül kiemelkedik: Barna varangy (Bufo bufo), barna ásóbéka (Pelobates fuscus).

Hüllők: Fali gyík (Podarcis muralis), fürge gyík (Lacerta agilis), homoki gyík (Podarcis taurica), zöld gyík (Lacerta viridis), keresztes vipera (Vipera berus), rézsikló (Coronella austriaca).

Puhatestűek: Éti csiga (Helix pomatina).

Rovarok: Tiszavirág (Palingenia longicauda), fűrészlábú szöcske (Saga pedo).

Lepkék: Farkasalmalepke (Zerynthia polyxena), fecskefarkú lepke (Papilio machaon), kardoslepke (Iphiclides podalirius), kis apollólepke (Parnassius mnemosyne), fóti boglárka (Plebejus pylaon), fehérszárnyú aranyaraszoló (Perconia strigillaria), C-betűs aranybagoly (Lamprotes c-aureum).

A Bodrogzugban az árvizek miatt csak időszakosan hasznosítható a terület, elsősorban legeltetésre és kaszálásra. Régen, ötven évvel ezelőtt jelentős volt az állattartás és a rétek kaszálása, ma csupán töredéke mindennek. A védett területen nádgazdálkodás nem folyik. A Bodrogzug területe Ramsari védelem alatt ál, a vadászat szünetel. A Bodrogzugban élő erdők egy része a Bodrog, Tisza és a védőgát közötti területen található mint természetes társulás, jelentős része a hullámtéren telepített nemes nyaras, kevés fűzes. A természetes erdők jelentős része védelmi rendeltetésű, árvízvédelmet, természetvédelmet szolgálva. Ezekben az erdőkben jelentéktelen a beavatkozás. Fenntartásuk, megmaradásuk igen fontos. Az erdőgazdálkodás elfogadott és érvényes üzemterv alapján történik. A TK területébe lakott terület nem esik. A környező településeken a mezőgazdasági művelés a jellemző, a Bodrogzugban a rét-legelő gazdálkodás, állattartás, kevés szántóföldi művelés. Páratlan látvány és tájképi érték a tavasszal elöntött Bodrogzug, a hatezer hektáron csillogó, szélfodrozta víztükör.

 2008 07 03 141

2008 11 23 158

2009 02 22 178

2012 05 12 087

A weblap az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, Magyarország Kormányának LEADER keretéből
a SIMONINFO Multimédia és Oktatási Kft. kivitelezésében valósult meg.

logo