Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság

3758 Jósvafő Tengerszem oldal 1.

Törzskönyvi azonosító szám: JKH-49/11/2008

Az Aggteleki Tájvédelmi Körzet 1978-ban jött létre, melyről az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 8/1978. OKTH számú határozata rendelkezett. 1984-ben, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 7/1984. (XII. 29.) OKTH számú rendelkezése az Aggteleki Tájvédelmi Körzet nemzeti parkká nyilvánította. A nemzeti park működési területe 2007. február 1.-ig a Sajó, a Hernád és az országhatár közötti területre esett, ez időpont után a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságtól – a 347/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet értelmében – átvette a Hernádtól keletre eső területeket is, így működési területe 4338,9 km2-re nőtt.

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság jogállása, besorolása:

„Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság Vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt működő önálló jogi személy, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv, amely működési területén természetvédelmi kezelő, ellátja a vagyonkezelésében lévő területek természetvédelmi fenntartását, valamint gyakorolja az elsőfokú természetvédelmi szabálysértési hatósági jogkört, működteti az Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatát.”

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, a Sárospataki Kistérséget érintő, egyedi jogszabállyal védetté nyilvánított országos jelentőségű védett természeti területek, a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően – a természet védelméről szóló, 1996. évi LIII. tv. értelmében – az alábbi kategóriákba sorolhatók:

  • tájvédelmi körzet:

„Tájvédelmi körzet az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése.”

  • természetvédelmi terület:

„Természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. A 23. § (2) bekezdése alapján védett láp, szikes tó természetvédelmi területnek minősül.”

  • természeti emlék:

„Természeti emlék valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület. A 23. § (2) bekezdése alapján védett forrás, víznyelő, kunhalom, földvár természeti emléknek minősül.”

A természet védelméről szóló, 1996. évi LIII. tv. 23. § (2) bekezdése szerint:

„(2) E törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár. Az e bekezdés alapján védett természeti területek országos jelentőségűnek [24. § (1) bekezdés] minősülnek.

 

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában:

a) a barlang a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert és - jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása utáni - mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást;

b) a forrás a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha a vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad;

c) a víznyelő az állandó vagy időszakos felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési helye;

d) a láp olyan földterület, amely tartósan vagy időszakosan víz hatásának kitett, illetőleg amelynek talaja időszakosan vízzel telített, és

da) amelynek jelentős részén lápi életközösség, illetve lápi élő szervezetek találhatók, vagy

db) talaját változó kifejlődésű tőzegtartalom, illetve tőzegképződési folyamatok jellemzik;

e) a szikes tó olyan természetes vagy természetközeli vizes élőhely, amelynek medrét tartósan vagy időszakosan legalább 600 mg/liter nátrium kation dominanciájú oldott ásványi anyag tartalmú felszíni víz borítja, illetve a területén sziki életközösségek találhatók;

  1. a kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak;

g) a földvár olyan védelmi céllal létesített vonalas vagy zárt alakzatú földmű, amely azonosíthatóan fennmaradt domborzati elemként történeti, kulturális örökségi, felszínalaktani, illetve tájképi értéket képvisel.”

 

A Sárospataki Kistérséget érintő országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területek kiterjedését, elhelyezkedését a XVII. térképmelléklet szemlélteti.

A weblap az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, Magyarország Kormányának LEADER keretéből
a SIMONINFO Multimédia és Oktatási Kft. kivitelezésében valósult meg.

logo