2012 03 12 067

Helyi jelentőségű védett természeti területeknek nevezzük a települési önkormányzat által, rendeletben védetté nyilvánított természeti területeket. Védelmi kategóriájukat tekintve lehetnek természetvédelmi területek (TT) vagy természeti emlékek (TE) is. Megyei szintű védetté nyilvánításokra 1971-től került sor, amikor a megyei tanácsok és azok végrehajtó bizottságai megkapták ezt a jogkört. Számos tanácsrendelettel és VB határozattal védetté nyilvánított megyei (helyi) védett természeti terület jött létre 1990-ig, amikor aztán az önkormányzatok megalakulásával a helyi védetté nyilvánítás a jegyző hatáskörébe került. A helyi jelentőségű védett természeti területek védetté nyilvánítása és a fenntartásukról való gondoskodás a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik. A helyi jelentőségű védett természeti területek országos nyilvántartását a természetvédelemért felelős tárca vezeti (Védett Területek Törzskönyve). Hazánkban a települési önkormányzatok kezelésében, felügyelete alatt álló védett természeti értékek száma összesen 2015, megyénkben ezekből 63 található. A Sárospataki Kistérséget alkotó 16 település közül csak Sárospatakon található– az alábbiakban részletezett – három darab helyi jelentőségű védett természeti terület, melyek elhelyezkedését a XX. térképmelléklet szemlélteti.

  1. SÁROSPATAK – VÁRKERT
    Törzskönyvi adatok
    Név: Várkert
    Törzskönyvi szám: 4/19/TT/77
    Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén
    Település: Sárospatak
    Érintett földrész helyrajzi száma: 169
    EOV koordináták: X: 333264; Y: 836854
    Védettségi szint: helyi jelentőségű
    Védelmi kategória: TT
    Kiterjedése: 6,7 hektár
    Ebből fokozottan védett: 0 hektár
    Hatályba lépés éve: 1977
    Leírás:
    A magyar szabadságharc kiindulási pontja a sárospataki Rákóczi-vár, melynek kertjét a XVI. századtól említik a források. A terület lelkes gondozója volt Lorántffy Zsuzsanna, aki itt egy reneszánsz kertet alakíttatott ki. Ő hozta létre az egykori narancskertet, mert szívesen foglalkozott az ún. „olasz fákkal”: narancs, citrom, gránátalma, amelyek számára üvegházat is építtetett, ahol a növények a telet töltötték. A jó idő beköszöntével pedig ismét visszatelepítették a déli gyümölcsfákat. Az itt termett gránátalmát Rákóczi Ferencnek is elküldte törökországi száműzetésébe. 1826-ban a Bretzenheim-család felkérésére – Henri Cavet tervei alapján – angolkertet alakítottak ki, amely ma is meghatározza a kert szerkezetét. A szentimentalista kertrészletek közül kiemelendő objektumok voltak a műdomb és az ágyúdomb a kerti házzal, a hidacskák a várárok felett. A várfalak tövében pálmaház is épült.
    Ma az egykori kert emlékét csak az öreg fák őrzik: találunk itt 515 cm törzskerületű fehérakácot (Robinia pseudoacacia), és itt él az országban a második legnagyobb, 406 cm törzskerületű japánakác (Sophora japonica). A 360 és 375 cm törzskerületű virágos kőrisek (Fraxinus ornus) is megérdemlik a matuzsálem megnevezést. Szépen díszlenek rajtuk kívül a platánok (Platanus x hybrida), a hegyi juharok, (Acer pseudoplatanus), hársak (Tilia spp.), mezei juharok (Acer campestre), vadgesztenyék (Aesculus hippocastanum), bugás csörgőfák (Koelreuteria paniculata), szívlevelű szivarfák (Catalpa bignonioides). A kert botanikai értékét jelzi a természetvédelmi oltalom, mely kiterjed a Borostyán Szálló borostyánjaira, valamint a templomot a várral összekötő Kádár Kata-sétány növényeire is.

  2. SÁROSPATAK – ISKOLAKERT
    Törzskönyvi adatok
    Név: Iskolakert
    Törzskönyvi szám: 4/35/TT/81
    Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén
    Település: Sárospatak
    Érintett földrész helyrajzi száma: 1790
    EOV koordináták: X: 334281; Y: 836970
    Védettségi szint: helyi jelentőségű
    Védelmi kategória: TT
    Kiterjedése: 7,5 hektár
    Ebből fokozottan védett: 0 hektár
    Hatályba lépés éve: 1981
    Leírás:
    Sárospataki Református Kollégiumot 1531-ben alapították. Iskolakertje a kollégium főbejáratával szemközt, egy csaknem 7 hektáros park, mely a Kossuth Kollégium, az Erdélyi Kollégium és a régi iskolakert területét magába foglaló természetvédelmi terület. Az iskolakertben – melyben a fásítások az 1860-as években kezdődtek – eredetileg tanítás folyt. A kert idős növényállománya a Füvészkert maradványa, illetve a XX. század közepének parképítési emléke. Az első fásításból maradt meg 3 magas kőris (Fraxinus excelsior) és 9 hársfa (Tilia spp.). Növényállományában exóta fajokat is találunk (pl. kislevelű hársak (Tilia cordata), fekete dió (Juglans nigra), magas kőris (Fraxinus excelsior), tiszafa (Taxus baccata), ezüsthárs (Tilia tomentosa) -fasor). A park délkeleti részében álló kislevelű és ezüsthársak fajtahibridje Wagner János dendrológus szerint az országban egyedülálló. Másik különleges, itt megtalálható hársfa a (Tilia cordata varietas Major). Mindezeken kívül a magas kőris szomorú változata és egy 100 éves tiszafa is díszlik a kertben. A park területén kialakított szoborparkban az egykori híres pataki diákok szobrait találjuk: Lorántffy Zsuzsanna, Palóczi Horváth Mária és Simon, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Erdélyi János, Kazinczy Ferenc, Kazinczy Lajos, Kazinczy Gábor, Csokonai Vitéz Mihály, Tompa Mihály, Tóth Ede, Komáromi János, Móricz Zsigmond. Az iskolakert közepén található a kollégium tornacsarnoka. A tornatér mellett két feketefenyő (Pinus nigra) áll, ezek az eredeti telepítéskor kerültek a parkba. Ma az állomány leginkább korai juharfákból (Acer platanoides) áll, a kert peremén 60 éves ezüsthársakból (T. tomentosa) álló fasor halad körbe.
    A parkban ma mintegy 50 fa- és cserjefajt találunk, a faállományban dominál a hárs (Tilia spp.), vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), előfordul ezüstfenyő (Picea pungens), nyírfa (Betula pendula), kőris (Frasinus spp.), gyertyán (Carpinus betulus). Az ezüsthárs- és nagylevelű hárs-fasorok életkora meghaladja a 70 évet.

  3. SÁROSPATAK – MANDULÁS NÖVÉNYVILÁGA
    Törzskönyvi adatok
    Név: Mandulás növényvilága
    Törzskönyvi szám: 4/41/TT/84
    Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén
    Település: Sárospatak
    Érintett földrész helyrajzi száma: 0769/1
    EOV koordináták: X: 334260; Y: 835232
    Védettségi szint: helyi jelentőségű
    Védelmi kategória: TT
    Kiterjedése: 6,7 hektár
    Ebből fokozottan védett: 0 hektár
    Hatályba lépés éve: 1984
    Leírás:
    A bíróságok irattárából származó, úgynevezett úrbéri térképek közül a Sárospatakot ábrázoló lapokon már az 1800-as években Mandulásként emlegetik ezt a Zempléni-hegység déli lábainál elhelyezkedő kis, vulkanikus előhegyet. A mindössze 150 m magas Mandulás nevét, a valószínűleg egykor oly nagy tömegekben virágzó, messziről felismerhető törpemanduláról, esetleg a domb termékeny részeire ültetett mandulásról kapta. Azt, hogy milyen gazdasági, társadalmi hasznosítása volt e dombnak, pontosan nem tudjuk, de, mint szoknyáján ma is, kisparcellás szőlőskertek, gyümölcsösök minden bizonnyal évszázadok óta megtalálhatók voltak. Nem kizárt, hogy nemrégiben legeltették a magasabban lévő gyepjeit, illetve a csúcs közelében álló keresztből sejthető, zarándokhelyként is számon tarthatták. Legutóbbi hasznosításaként a dombot felépítő andezitet kezdték el bányászni a XX. század közepe táján, de mára e bányában is megszűnt a termelés; később a felhagyott bányát lőtérként használták. A természetvédelmi szempontú védettséget 1984-ben kapta meg, majd hazánk Európai Uniós csatlakozása után bekerült az élőhelyvédelmi irányelv listája alapján kijelölt Natura 2000-es területek közé.
    Mivel a Mandulás csúcsi részén sziklás, nehezen, illetve egyáltalán nem művelhető, tetején a térségre jellemző eredeti vegetáció maradt fenn. A terület legjelentősebb természeti értékét pontosan ez a sziklás sztyepplejtő jelleg adja, ugyanis e domb – a szomszédos Szemincehegy mellett – több védett növényfaj utolsó menedékeként jellemezhető a térségben. Olyan hazánkban védett, eurázsiai és mediterrán flóraelemek élnek itt, mint a macskahere (Phlomis tuberosa), a hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa tirsa), az apró nőszirom (Iris pumila), az agárkosbor (Orchis morio), a dunai szegfű (Dianthus deltoides), a fehér zanót (Chamaecytisus albus), illetve a sziklagyepeket kedvelő magyar kőhúr (Minuartia frutescens). A botanikai értékek közül szintén kiemelkedő a tavasszal bársonyos bundában lengedező leány és hegyi kökörcsinek (Pulsatilla grandis, P. montana) tömege. A növényvilág mellett néhány védett állatfaj is jellemző e kis lejtősztyeppfoltra. Az ernyős növényfajokat kedvelő fecskefarkú lepke (Papilio machaon) és rokona a kardoslepke (Iphiclides podalirius) a Mandulás csúcsa körül röpköd, az árvalányhajak között imádkozó sáskák (Mantis religiosa) vadásznak, míg a sziklás részeken zöldgyíkok (Lacerta viridis) cikáznak. A cserjésedő alsóbb területeken több énekesmadár fészkel, ezek közül kiemelendő a tövisszúró gébics (Lanius collurio), a karvalyposzáta (Sylvia nisoria), a citromsármány (Emberiza citrinella). A gyepben, felhagyott szőlőparcellák területén tavasszal jellegzetes trillázó énekével bizonyítható az erdei pacsirta (Lullula arborea) jelenléte. A Mandulás gazdag élővilágát egyes területeken a beerdősülés, a cserjésedés, és az évről évre megismétlődő égetés veszélyezteti. Az erdősülés leginkább azokon a részeken okoz problémát, ahol az őshonos cserjefajok mellett az akác (Robinia pseudoacacia) is agresszíven terjed. Az e faj okozta nitrogénfeldúsulás teljesen megváltoztatja a Mandulás eredeti növényvilágát, így a terület természetvédelmi kezelése is szükséges. Ennek során a domb értékes növény- és állatvilágának érdekében szükséges lenne a cserjeirtás, esetleg legeltetés, illetve az akácsarjak eltávolítása. Sajnos az akác végleges kiirtásához valószínűleg elkerülhetetlen lenne kismértékű vegyszeres beavatkozás is.
    Mivel e helyi védelemben részesített kis domb Sárospatak közvetlen közelében található, igazán kedvező célpontja lehet erdei iskolai, esetleg ökoturisztikai programoknak. Fátlan környezete miatt kiváló körpanoráma nyílik tetejéről Sárospatak, a Bodrogköz és a Zempléni-hegység felé, így kisebb kirándulások úticélja is lehet, azonban mindezen hasznosítások csak a bányaperem megközelítésének biztonságossá tétele után javasoltak. A Manduláson létesült andezitbányában a barlangkutatók két rövid üreget tartanak számon, melyek közül az egyik természetes sziklahasadék, a másik, kisebb üreg a robbantási tevékenység során jött létre.

2009 06 18 720

A weblap az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, Magyarország Kormányának LEADER keretéből
a SIMONINFO Multimédia és Oktatási Kft. kivitelezésében valósult meg.

logo