2012 04 14 034

Egy terület felszínfejlődését, aktuális domborzatának kialakulását több tényező bonyolult egymásrahatása együttesen befolyásolja (pl. geológiai viszonyok: kőzettani felépítés, fejlődéstörténet, tektonikai viszonyok, kor, stb.; felszínformáló folyamatok: erózió, mállás, aprózódás, stb.). A Sárospataki Kistérség nagyon változatos képet mutató, de egyenlőtlen térbeli eloszlású domborzata – a könnyebb jellemzés érdekében – három domborzati osztályba sorolható:

  • síkvidéki – 92-150 m
  • hegylábi-dombvidéki – 150-350 m
  • hegyvidéki – 350-745 m

A domborzati osztályok térbeli helyzetét a IV. térképmelléklet ábrázolja.

  1. A HEGYVIDÉKI TÉRRÉSZ DOMBORZATÁNAK JELLEMZÉSE
    A 350-745 m közötti tszf-i magasságú középhegységi-hegyvidéki térrész átlagos relatív reliefe 180 m/km2. A legmagasabb értékek a terület abszolút magasságát tekintve is a legnagyobb Ény-i részére jellemzőek. A gerinces típusú középhegység horizontálisan erősen felszabdalt, átlagos vízfolyássűrűsége 3,4 km/km2, a felszín 2/3-án 2-4 km/km2 közötti. A nagyformák közül jellemzőek a denudálódott vulkáni kúp- és lakkolitmaradványok. A felszín gazdag periglaciális formákban.

  2. A HEGYLÁBI-DOMBVIDÉKI TÉRRÉSZ DOMBORZATÁNAK JELLEMZÉSE
    A 150-350 m közötti tszf-i magasságú, többnyire Ny-i kitettségű dombság, a Zempléni-hegység hegylábfelszíneként értelmezhető. A felszín közepes magasságú dombsági hát és lejtő, alacsony dombhát és lejtő és gerinces típusú alacsony középhegységi orográfiai domborzattípusba sorolható. Az átlagos relatív relief 120 m/km2, az É-i – a hegyvidéki térrész “V” alakú patakvölgyeibe mélyen benyúló – részen 230 m/km2, a D-i részen 50 m/km2. Horizontálisan az É-i rész erősen tagolt, itt 3-4 km/km2 völgysűrűségérték mérhető az átlagos 2 km/km-rel szemben. A pliocén hegylábfelszínt a pleisztocénban krioplanációs folyamatok alakították át. A középső és É-i magasabb szintekre periglaciális formák is jellemzők. Közepes erősségű a talajerózió a terület É-i részén.

  3. A SÍKVIDÉKI TÉRRÉSZ DOMBORZATÁNAK JELLEMZÉSE
    A 92-150 m közötti tszf-i magasságú terület ártéri szintű tökéletes síkság. A felszín átlagos relatív reliefe 4 m/km2; a hegylábi részekkel érintkező területeken élénkebb, a Bodrog és a Tisza mentén kevésbé változatos a felszín. A Bodrogközben a horizontális felszabdaltság a Tisza és a Bodrog mederváltozásai (morotvák, elhagyott medrek) következtében az átlagot meghaladó. A felszíni formákat tekintve a Hegyaljába benyúló, illetve a Bodrogköz, Kenézlő–Viss–Zalkod térségében elhelyezkedő, erősen tagolt homokháti része a legváltozatosabb. A folyóhátak közén kialakult, a szabályozásokig mocsaras-vizenyős területet számos, a Tisza és a Bodrog oldalazó eróziójával pusztított, de ma is 10-15 m magas futóhomoksziget tarkítja. A Tisza és a Bodrog menti alluviális síkságot elhagyott morotvák és mederszakaszok tagolják.

    A Kistérség területén található domborzati osztályok területarányai a következőképen alakulnak:

    Domborzati osztályok

    mBf

    Terület (hektár)

    Területi arány (%)

    Síkvidéki

    92-150

    29800,18

    62,571

    Hegylábi-dombvidéki

    150-350

    11739,213

    24,649

    Hegyvidéki

    350-745

    6086,627

    12,780

    Összesen

    47626,019

    100

A weblap az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, Magyarország Kormányának LEADER keretéből
a SIMONINFO Multimédia és Oktatási Kft. kivitelezésében valósult meg.

logo